Nyílt tárgyalás

A Katona József színház decemberben bemutatott új előadása: Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás – Schlüter kontra Thiede (rendezte Székely Kriszta). Kb. minden benne van ami egy jó színházban: reflexió a korra amiben élünk, egy fontos társadalmi kérdéscsomagra, a Me Too-jelenségre, az egyéni és társadalmi felelősségek kibogozhatatlan egymásbacsavarodására, amit tovább súlyosbít a privát szférát permanensen a nyilvánosságba csatornázó social media jelenléte.

Udvaros Dorottya zseniális, mint mindig, a gátlástalanul földhözragadt és kíméletlenül alapos, de részrehajlásmentesen empatikus bírónő szerepében, körülötte egy sereg nagyszerű (karakter)színész, szuper díszlet, jelmezek és dramaturgiailag hézagmentes színpadi technika. Végül, de nem utolsó sorban rövid emlékeztető a jogállamiság mibenlétéről a bírósági gyakornok (Wettstein Márk e.h.) részéről.

Mi kell még?

Liberális cionizmus: Utópia vagy mítosz

Halmai Gábor kitűnő cikke a karácsonyi Élet és Irodalomban arról, hogy hol húzódnak Izrael liberális alkotmányosságának határai, és miért játszott mindig főszerepet az etnicista elem a zsidó állam alkotmányos identitásában és jogrendjében Ben Guriontól napjainkig.

Hogyan vesztették el a demokraták a munkásosztályt?

Ezzel a kicsit hangzatos és leegyszerűsítő címmel jelent meg érdekes és fontos elemzés a New York Times-ban. A tavaly novemberi republikánus győzelem okainak elemzése jóideig napirenden lesz még: fontos volna pontosan érteni, hogy mi és miért történt. Az egyetemi diplomával (college degree-vel) nem rendelkező választók ugyan korábban is választottak maguknak republikánus elnököket Eisenhowertől George W. Bushig, de Trump valóban új szintre emelte a (felső)középosztályellenes republikánus populizmust. Ez önmagában nem amerikai sajátosság, hanem világtrend, de valóban az amerikai pártpreferenciák alakulása jelenti az egyik leglátványosabb manifesztumát. A nem-diplomás szavazók jobbra tolódása mögött egyszerre húzódnak meg gazdasági és kulturális megfontolások, demográfiai folyamatok és globális (gazdaság)politikai trendek. És könnyen lehet, hogy nem is lehet visszafordítani.

Fotókredit: New York Times

Egy komcsi nyanya vagyok

Dan Lungu darabja 2013 óta van műsoron a Katona József Színházban, a kolozsvári születésű, pályája első öt évét Nagyváradon töltő Csoma Judittal a színpadon. Elsősorban azt tanultam belőle, hogy milyen hasonlóak a román és a magyar társadalom világérzékelése és történeti-szocializációs mintázatai. A Ceausescu-rezsim ugyan nyilván sokkal durvább diktatúra volt, mint a Kádár-rendszer, de az emlékezete és a ma is velünk élő, akkor tanult viselkedési mintázatok – amelyek persze nagyrészt még korábbi korszakok viselkedési mintázataira épültek – ugyanúgy velünk élnek és nagyon hasonló dilemmák elé állítanak.

Fotó: Szinhaz.hu