After trial, before trial II.

[English translation of „Tárgyalás után, tárgyalás előtt II” blogpost on adamzoltan.hu. For the original, see https://adamzoltan.hu/2025/03/09/targyalas-utan-targyalas-elott-ii/]

In the latest hearing of the employment lawsuit against Corvinus University of Budapest on 17 February, the court heard three university leaders: the university’s former head of labour law services, Zsuzsanna Borbás, currently head of legal and procurement services, Zsuzsanna Csentericsné Arnold, the former head of HR, who is currently serving her notice period, and Ágnes Zsóka, university professor and former vice-rector for academic development. All three played an active role in my dismissal almost a year and a half ago.

Zsuzsanna Borbás, as head of labour law services, assisted in the irregularity proce

edings led by Chancellor Ákos Domahidi and Deputy Rector Ágnes Zsóka, following which the university terminated my employment with immediate effect. The ‘supplementary finding’, which was part of the decision closing the procedure and was signed by Domahidi and Zsóka, and which dealt specifically with me, stated that I had refused to cooperate with the university administration by not sending the emails requested by the Chancellor and by using a disrespectful tone in correspondence about this. On the basis of these two allegations, I was dismissed from my post on 24 October 2023 by Head of Institute Klára Major and Acting Rector Lajos Szabó. My letter of dismissal was countersigned by Head of HR Ms Zsuzsanna Csenterics Arnold. Interestingly, like Mrs Csenterics and Professor Zsóka, Domahidi no longer holds a senior position at Corvinus. According to his LinkedIn profile, from January 2025 he is working as an advisor to the board of trustees of the university’s foundation, chaired by Chairman Zsolt Hernádi, CEO and President of oil and gas giant Mol.

*

Zsuzsanna Borbás, like the university leaders heard in the previous hearings, claimed in her testimony that I did not cooperate with the irregularity procedure as I did not comply with the Chancellor’s repeated request to send two emails I had read out at my hearing. These emails were exchanged with the coordinator of the microeconomics course, which was at the centre of the university ethics proceedings I initiated in February 2023. By her own admission, Ms Borbás closely followed my correspondence with the Chancellor (of which she was copied as a participant in the irregularity procedure) and did not find that there was any misunderstanding between us. The Chancellor’s demand was clear and I did not comply with it, so I did not cooperate with the procedure, Ms Borbás said.

In reality, the following happened. First, on 29 September, I received an email from Domahidi asking me to send him and „the decision-makers in the investigation” the emails I had quoted at my hearing in the irregularity procedure nearly a month earlier. (These emails I had exchanged with the subject coordinator after we had been approached by the student involved in the ethics procedure with his request for an examination.) Oddly enough, I received two emails from the Chancellor at once, as the first one „contained an editing error.” This was on a Friday, so I thought I would reply within two working days, which was the general university norm in not particularly urgent cases. The Chancellor, however, did not wait for my reply and wrote another letter on Tuesday morning, telling me to send the emails no later than 12 noon on Wednesday 4 October. On Tuesday evening, 3 October, I sent him the following reply, with copies to Acting Rector Lajos Szabó, President of the University Anthony Radev, and Head of Institute Klára Major:

„Dear Mr Chancellor, dear Ákos,

I am surprised to receive your repeated correspondence. It is not clear to me why you need to exchange emails with my colleagues and on what legal basis you are asking me to do so. As I indicated at my oral hearing, I have serious reservations about the whole investigation. I have the impression that this is an alibi investigation: it is an alibi for the university to conduct another investigation to spread the blame, rather than to deal with the very serious abuses that the ethics investigation has revealed. The possible consequences of this investigation that you are now conducting are not clear, and neither you nor your colleagues have so far given me a clear and reassuring answer on this.

I continue to find it extremely problematic that the investigation initiated by the Deputy Rector-General in June is now being carried out in the next academic year. This circumstance precludes any lessons from the investigation from being applied within a reasonable timeframe for the next academic year (which is currently under way). This strengthens my suspicion that the investigation you are conducting is not aimed at improving the functioning of the university, but at spreading responsibility.

Those of you who have read the ethics investigation should know that it contains extremely serious allegations of mismanagement and failings in the management of the university that give rise to suspicions of criminality. You should also know that it is not possible to keep all this secret indefinitely, because university leaders are public figures who must account for their actions to both the university and the public. The university administration, by comparison, is pursuing a policy of keeping its head in the sand, which is seriously jeopardising the interests of the university by undermining its professional and moral authority.

As long as the university administration does not confront this and address the issue of the responsibility of the university administrators involved in ethics investigations, it is difficult to consider any other investigation into the series of acts involved in ethics investigations as being in good faith.

Sincerely,

Zoltán Ádám”

I have shared this response letter, along with the email request letter from the Chancellor, on the university union’s Facebook group so that my union colleagues are aware of it. The next day, on the morning of 4 October, I asked my subject coordinator colleague Vyacheslav Arbuzov if it would be acceptable for him to forward our correspondence to the Chancellor. I asked this because our correspondence contained several email exchanges, not just the ones I read out at my hearing. I interpreted the Chancellor’s request as meaning that he wanted to receive all emails related to the student’s case, and I thought that I should only send them to him if my colleague agreed.

After my subject coordinator colleague agreed to this, I sent Domahidi the emails I had identified from his request by the deadline. This email stream also included emails from Vyacheslav Arbuzov and Klára Major, the head of the institute, as we were discussing not only the response to the student’s request, but also the student’s mother’s visit to the university. However, the two emails I exchanged with my colleague immediately after receiving the student’s request were not included. I did not notice or know about this until 24 October, the day of my immediate dismissal, when Vyacheslav Arbuzov came to my room after my dismissal to discuss what had happened. It was from him that I learned that the Chancellor had also asked him for the emails I had read out, and that they were indeed not included in the stream of letters I had sent to the Chancellor on 4 October.

That was indeed my mistake, but there was no malice in it. As it turned out, the Outlook application used in the university email system had split the emails we exchanged with my colleagues following my student’s request into two separate email threads. The two email threads had the same ‘originating email’: the email sent to me by the student. When I complied with the Chancellor’s request on 4 October, I did not have the transcript of my 6 September hearing on the irregularity procedure, so I worked from memory and tried to send the Chancellor the email stream that gave the most complete picture of the correspondence we instructors had on the matter. That is why I sent him, as part of the email stream, the email that my boss, Klara Major, had written about the matter, assuring me of her agreement. The head of the institute wrote to say that she was very sorry that I had to go through all this and that she agreed with my reply to the student and my reply to the student’s mother. She also asked me to let her know the next time I am in a similar situation or if the student’s mother is harassing me again at the university. Finally, she assured me that I was not alone in this matter. Having read through the emails exchanged on the matter, I obviously thought it would not hurt if the Chancellor was aware of this letter from my boss, which is probably why I chose this email thread.

The transcript of my hearing on the irregularity procedure was only sent to me the next day, 5 October at 17:05 by Zsuzsanna Borbás, one day before the final deadline of 6 October at 18:00 given by the Chancellor. At that time, however, I had no time to deal with it in any meaningful way, because I had four classes to teach on the 6th, and I had to prepare for them. I therefore did not get very far in reading the transcript. I thought I would study it in detail later, when I had more time, and let them know if I had any objections to it.

Domahidi replied to my email of the previous day on the morning of 5 October. He wrote to say that he regretted that I had not sent him the emails he had requested, despite his second request. From his letter it appeared that the Chancellor had simply not noticed the emails I had forwarded. He did not respond to them at all, while he explained to me the legal context of the irregularity procedure in view of my ‘reply message’. However, the ‘reply message’ to which Mr Domahidi replied was obviously the letter I had sent two days earlier, on 3 October, not the letter of 4 October containing the emails exchanged with my colleagues. I therefore wrote to Domahidi in the early afternoon of 5 October:

„Dear Chancellor, dear Ákos.

Your letters always seem to contain unexpected elements, surprising twists and turns. One such surprising turn is that, as Chancellor of the University, you, as a representative of the University, can instruct me, a member of the academic body, to do anything. I was not aware of this before. I think that if, for any reason, you consider it necessary – and I assume that this is possible within the limited context of your investigation – you should inform the head of institute who exercises the rights of employer vis-à-vis me, in this case Dr Klára Major, to whom I am adding a copy of this letter.

On the other hand, I would like to draw your attention to the fact that I sent the correspondence you requested to you and your colleagues yesterday at 11.59 p.m. (i.e. within the deadline you set). You are obviously aware of this, as you sent me your email this morning in response to the letter I sent to you and your colleagues containing the exchange of letters. In this case, however, it is not clear why you claim in your letter today that I did not comply with their request and provide them with the email exchange.

Finally, I would like to point out that you have not managed to allay my reservations about the irregularity investigation. Everything you write would have been credible if this investigation had taken place months ago, before the start of this academic year, and if the facts and results of the investigation had been made public to the entire university community. In that case, the conclusions of the inquiry would be of real use to the university. However, this would require open and honest communication from you and the entire university administration, both in relation to the ethics procedures that I have initiated and in relation to other related investigations.

Yours sincerely,

Zoltán Ádám”

Domahidi responded to this letter the next day, October 6, at 2:12 p.m., and wrote verbatim that „from our correspondence, there appears to be a misunderstanding between us regarding the requested correspondence.” In this letter, the Chancellor already acknowledged that I had sent him emails on 4 October („we have registered the correspondence sent”), but added that it was not the full correspondence quoted at my hearing, and continued to request that I send him the emails I had read at my hearing in their entirety. He set a deadline of four o’clock that afternoon. I sent the following reply message at 15:16 on 6 October:

„Dear Mr Chancellor, dear Ákos,

I’m teaching until 5 today (I’m only writing because it’s a break), so I’m sure I won’t be able to send anything else until 4. But to be honest, I’m not sure what you mean. As far as I know, I have no other correspondence with my colleagues that responds to the situation. If you can be a bit more specific about what you mean, I’d be happy to look into it this weekend.

Sincerely,

Zoltán”

Domahidi replied to this email at 16:07, without even mentioning my suggestion, so that I could look into the letters he was looking for over the weekend, in a relaxed atmosphere. The new deadline he gave me was 6pm that evening – while he knew from my letter that I was teaching until 5pm, and he was also aware that it was Friday, when it is not usual to give assignments with a 6pm deadline that evening at the university. Hence, when I read his email after my classes, it didn’t make me feel cheerful and liberated. I went back to my university office, sat down in front of my computer after four ninety-minute classes, with the fatigue of a week’s work and the stress of months of arguing with the university administration, and tried to figure out what Domahidi wanted from me. I didn’t succeed. I did not notice that the two emails read out at my hearing on the irregularity procedure were not included in the email stream I sent on Wednesday. Two other emails, also read out at my hearing, were included, including the joint „originating email” of the two email streams sent to me by the student involved in the ethics procedure, but not the two items requested by the Chancellor. Three minutes before the six-minute deadline, at 17:57, I wrote this to Domahidi:

„Dear Chancellor, dear Ákos!

I have had a look at the transcript of my hearing sent by Zsuzsi. (Thank you Zsuzsi, I haven’t had time to read it all in detail yet, if I have any requests for changes or comments, I will let you know.) The emails I read out at the hearing are exactly the same as the ones I forwarded to you at 11.59 pm on 4 October. Word for word, the transcript is identical to what is in the emails forwarded on 4 October. If you need me to verify this, please do not hesitate to contact me and I will be happy to show it to you in person.

In the meantime, thank you for allowing me to deal with this on Friday from 5 to 6, after four 90-minute classes. It was obviously important for the investigation. If I have any Saturday morning or Sunday evening deadlines, please let me know.

Best regards,

ÁZ”

There was no further reply from Domahidi, and the next time the university management communicated with me was two and a half weeks later, at the time of my immediate dismissal. Neither my immediate boss, Klára Major, nor the university’s HR manager, Zsuzsanna Csentericsné Arnold, nor the labour law expert, Zsuzsanna Borbás (with the latter two I had regular working contacts as an advocacy leader), considered it important to communicate anything to me until then.

In her testimony, Zsuzsanna Arnold Csentericsné said that, as HR manager, she supported Major Klára in her decision regarding me. She said that Major considered that my conduct was not compatible with the organisational culture defined by the principles of collegiality and respect and therefore considered the most severe sanction under employment law to be applicable to me, with which Mrs Csenterics and Ms Borbás agreed. According to Mrs Csenterics, there would have been serious consequences if the university had decided otherwise: there was a risk that my style of communication would have become accepted and that university staff would no longer carry out management instructions. According to Mrs Csenterics, at the time of my dismissal, which she herself had attended at the request of Klára Major, I had tried to make the situation difficult by my violent emotions and inappropriate behaviour. She claimed that I had insulted her, but she could not remember what exactly I had said. Perhaps because I do not remember to have insulted her either.

According to the testimony of former Vice-Rector Ágnes Zsóka, everything was in order with regard to the irregularity procedure in which she was involved and the university’s actions in relation to me. She found nothing strange in the fact that I received the transcript of my hearing on 6 September on 5 October, the day before the end of the twice-extended deadline for the irregularitiy procedure, long after Domahidi had asked me to send the two emails quoted in my hearing. He also said that it was OK that the Chancellor did not respond substantively to my proposal to extend the deadline to the weekend: extending the deadline by two hours was, in her view, an appropriate response in the circumstances.

*

The witnesses proposed to be heard by the university – former and current university leaders – all presented the same narrative to the court. In short, that the Chancellor and the Vice-Rector, who were investigating irregularities following the announcement by the Acting Rector, were conducting the procedure to improve the university’s operations, which I had obstructed by not sending the two emails requested by the Chancellor and by using an impermissible tone in our correspondence with him. Until now, I have been explaining why this argument is false. Finally, I would like to add that the immediate precursor to what happened was the closure of the ethics procedures I initiated, based on absurd legal arguments, which covered up the ethical responsibility of the university leaders. The indirect precursor is the radical change in the model of university governance that has taken place in the course of the university transformation that began in 2019. The entire university was organised into a strict top-down hierarchy, with everyone within it subject to the approval of their superiors, while democratically elected, bottom-up organized university bodies were either abolished (such as faculty councils) or placed under the direct control of the university management (such as the Senate).

As a result of this transformation, the university has essentially become a company: a member of the Mol group, increasingly adopting its organisational culture and rules of operation. The university’s president, Anthony Radev, a board member of Mol and WizzAir and former head of the Budapest office of McKinsey, has become the university’s absolute master. The most infamous moment of his reign was when, at the end of a meeting in a university institute, he jokingly elbowed a colleague who was asking him questions about the university’s operations and criticized university conduct, and then added blandly: „you don’t have to fucking work here!” This is the man who led Corvinus University of Budapest for five years, in 2019-2024. And those who slowly but surely drove the whole university into his yoke, eliminated all grassroots resistance and removed the last institutional guarantees of academic autonomy, after I had indicated as an employee representative and a whistleblower in the ethical procedures that I did not accept the university conditions that had been developed this way, removed me from my job with extraordinary notice. Becasue they could not have done so by giving me a regular notice, as I was protected by the union.

*

On Monday, 10 March, the court will hear three witnesses proposed by us: Vyacheslav Arbuzov, assistant professor, coordinator of the microeconomics course involved in the ethics proceedings, Péter Kerényi, assistant professor, member of the university union’s management, and Mária Dunavölgyi, assistant professor, president of the Corvinus Employees’ Council. I hope that this will give a chance to the court to evaluate what happened not only from the point of view of the university management, and that my former colleagues representing the employees will also have a chance to express their views on university relations and the position of an interest group leader like myself. The fourth witness on Monday will be Tibor Sopronyi, the university’s IT manager, who will be heard by the court at the suggestion of the university side. I look forward to hearing their testimonies.

Tárgyalás után, tárgyalás előtt II.

A Budapesti Corvinus Egyetem ellen indított munkaügyi perem legutóbbi, február 17-i tárgyalásán három egyetemi vezetőt hallgatott meg a bíróság: Borbás Zsuzsanna jogi és beszerzési vezetőt, az egyetem korábbi munkajogi vezetőjét, Csentericsné Arnold Zsuzsannát, az egyetem jelenleg felmondási idejét töltő korábbi HR-vezetőjét és Zsóka Ágnes egyetemi tanárt, korábbi akadémiai fejlesztésekért felelős rektorhelyettest. Mindhárman aktív szerepet játszottak a közel másfél évvel ezelőtti elbocsátásomban.

Borbás Zsuzsanna munkajogi vezetőként segítette a Domahidi Ákos kancellár és Zsóka Ágnes rektorhelyettes által vezetett szabálytalansági eljárást, aminek lezárását követően az egyetem azonnali hatállyal megszüntette a munkaviszonyom. Az eljárást lezáró, Domahidi és Zsóka által jegyzett határozat részét képező, kifejezetten velem foglalkozó „kiegészítő megállapítás” azt állította, hogy megtagadtam az együttműködést az egyetemvezetéssel, amikor nem küldtem el a kancellár által kért emaileket, valamint tiszteletlen hangot ütöttem meg az erről szóló levelezés során. Erre a két állításra hivatkozva bocsátott el az állásomból 2023. október 24-én Major Klára intézetvezető és Szabó Lajos megbízott rektor. A felmondólevelemet HR-vezetőként Csentericsné Arnold Zsuzsanna ellenjegyezte. Érdekesség, hogy Csentericsnéhez és Zsóka Ágneshez hasonlóan ma már Domahidi sem tölt be vezető tisztséget a Corvinuson. LinkedIn profilja szerint 2025 januárjától az egyetemet fenntartó alapítvány Hernádi Zsolt Mol elnök-vezérigazgató által irányított kuratóriumának tanácsadójaként dolgozik.

*

Borbás Zsuzsanna az előző tárgyalásokon meghallgatott egyetemi vezetőkhöz hasonlóan azt állította a tanúvallomásában, hogy nem működtem együtt a szabálytalansági eljárással, mivel nem teljesítettem a velem szemben többször megfogalmazott kancellári igényt, hogy küldjem el a 2023. februárjában általam kezdeményezett egyetemi etikai eljárások középpontjában álló mikroökonómia kurzus koordinátorával váltott, a szabálytalansági eljárási meghallgatásomon általam felolvasott két emailt. Borbás saját bevallása szerint szorosan figyelemmel kísérte a kancellárral folytatott levelezésemet (ezen a szabálytalansági eljárás résztvevőjeként ő is szerepelt másolati példányban), és nem tapasztalta, hogy annak során félreértettük volna egymást. A kancellár követelése egyértelmű volt, én nem tettem neki eleget, tehát nem működtem együtt az eljárással – állította Borbás.

A valóságban a következő történt. Először szeptember 29-én kaptam emailt Domahiditől azzal, hogy küldjem meg neki és „a vizsgálatban eljáró döntéshozóknak” a közel egy hónappal korábbi szabálytalansági eljárási meghallgatásomon általam idézett emaileket, amelyeket a tantárgy koordinátorral váltottam, miután megkeresett minket az etikai eljárásokban érintett hallgató a vizsgázási igényével. Furcsa módon mindjárt két emailt is kaptam a kancellártól, mivel az első „szerkesztési hibát tartalmazott.” Ez egy pénteki napon történt, gondoltam, két munkanapon belül válaszolok neki, nem különösebben sürgős esetekben ez volt az általános egyetemi norma. A kancellár azonban nem várta meg a válaszomat, és kedd reggel újabb levelet írt, azzal, hogy az emaileket legkésőbb szerdán, október 4-én déli 12 óráig küldjem át. Erre kedden, október 3-án este a következő választ küldtem neki, másolati példányban Szabó Lajos megbízott rektort, Anthony Radev egyetemi elnököt és Major Klára intézetvezetőt is szerepeltetve a címzettek között:

„Tisztelt Kancellár úr, kedves Ákos,

Ismételt megkeresése meglepett. Nem világos számomra, hogy miért van szüksége a kollégáimmal folytatott emailváltásra, és azt milyen jogszabályi alapon kéri tőlem. Ahogyan azt a szóbeli meghallgatásomkor jeleztem, az egész vizsgálattal szemben súlyos fenntartásaim vannak. Az a benyomásom, hogy ez egy alibi vizsgálat: arra való, hogy az egyetem az etikai vizsgálat során kiderült, rendkívül súlyos visszaélésekkel való érdemi szembenézés helyett egy másik, a felelősségek szétkenésére alkalmas vizsgálatot folytasson. Ennek az Önök által most folytatott vizsgálatnak nem világosak a lehetséges következményei, és ezzel kapcsolatban mindeddig nem adott számomra világos és megnyugtató választ sem Ön, sem a kollégái. 

Továbbra is rendkívül problémásnak tartom, hogy az általános rektorhelyettes által júniusban kezdeményezett vizsgálatot most, a következő tanévben folytatják le. Ez a körülmény eleve kizárja, hogy a vizsgálat esetleges tanulságait ésszerű határidőn belül, a következő (jelenleg zajló) tanév vonatkozásában lehessen hasznosítani. Ez erősíti azt a gyanúmat, hogy az Önök által folytatott vizsgálat nem az egyetemi működés javítását célozza, hanem a felelősségek szétkenését.

Önöknek, akik olvasták az etikai vizsgálatok anyagait, tudniuk kell, hogy azokban rendkívül súlyos, a bűncselekmények gyanúját felvető egyetemvezetési hibákról és hiányosságokról van szó. Azt is tudniuk kell, hogy mindezt nem lehetséges a végtelenségig titokban tartani, mivel az egyetem vezetői közszereplők, akiknek el kell számolniuk a cselekedeteikkel mind az egyetemi, mind a társadalmi közvélemény előtt. Az egyetemvezetés ehhez képest a homokba dugott fej politikáját követi, ami súlyosan veszélyezteti az egyetem érdekeit, mivel aláássa az egyetem szakmai és erkölcsi tekintélyét.

Mindaddig, amíg az egyetemvezetés mindezzel nem néz szembe, és nem adresszálja érdemben az etikai vizsgálatokban érintett egyetemi vezetők felelősségének kérdését, nehéz jóhiszeműnek tekinteni bármilyen, az etikai vizsgálatok által érintett cselekménysorozatra vonatkozó másik vizsgálatot.

Üdvözlettel,

Ádám Zoltán”

Ezt a válaszlevelet a kancellár által küldött, email-bekérő levéllel együtt megosztottam az egyetemi szakszervezet Facebook-csoportjában, hogy a szakszervezeti kollégáim is értesüljenek róla. Másnap, október 4-én délelőtt megkérdeztem a tárgy koordinátor kollégámat, Vyacheslav Arbuzovot, hogy elfogadható-e számára, hogy átküldöm a levelezésünket a kancellárnak. Ezt azért kérdeztem, mert a levelezésünk több emailváltást tartalmazott, nemcsak azokat, amiket a meghallgatásomon felolvastam. Úgy értelmeztem a kancellár kérését, hogy valamennyi, az érintett hallgató ügyéhez kapcsolódó emailt szeretné megkapni, és úgy gondoltam, hogy ezeket csak akkor szabad átküldenem neki, ha a kollégám is beleegyezik.

Miután a tantárgy koordinátor kollégám ehhez hozzájárult, határidőre átküldtem Domahidinek az általam a kérése alapján azonosított emaileket. Ez az emailfolyam Vyacheslav Arbuzovtól és Major Klára intézetvezetőtől is tartalmazott emaileket, mivel nemcsak a hallgató kérésére adandó választ beszéltük meg egymással, hanem a hallgató édesanyjának egyetemi látogatását is. Az a két email azonban, amit a kollégámmal közvetlenül a hallgató kérésének beérkezése után váltottam, pont nem szerepelt benne. Ezt nem vettem észre és nem is tudtam róla egészen október 24-ig, az azonnali elbocsátásom napjáig, amikor Vyacheslav Arbuzov az elbocsátásom után bejött a szobámba megbeszélni a történteket. Tőle tudtam meg, hogy a kancellár tőle is bekérte az általam felolvasott emaileket, és azok valóban nem szerepeltek az általam a kancellárnak október 4-én elküldött levélfolyamban.

Ez valóban az én tévedésem volt, de nem volt benne semmilyen szándékosság. Mint kiderült, az egyetemi emailrendszerben használt Outlook applikáció két külön emailszálra bontotta a hallgatói kérés nyomán általunk oktatók által váltott emaileket. A két emailszálnak ugyanaz volt az „eredő emailje”: a hallgató által nekem elküldött levél. A kancellár kérésének teljesítésekor, október 4-én, nem állt rendelkezésemre a szeptember 6-i szabálytalansági eljárási meghallgatásom jegyzőkönyve, ezért emlékezetből dolgoztam, és igyekeztem a kancellárnak az általunk, oktatók által az ügyről folytatott levelezés legteljesebb képét adó emailfolyamot megküldeni. Ezért küldtem meg neki a levélfolyam részeként azt az emailt is, amit a főnököm, Major Klára írt az ügyről, és amiben az egyetértéséről biztosított. Az intézetvezető azt írta, hogy nagyon sajnálja, hogy keresztül kellett mennem ezen az egészen, és egyetért az általam a hallgatónak írt válaszemaillel és a hallgató édesanyjának adott válaszommal. Arra kért továbbá, hogy ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülök, vagy ha a hallgató édesanyja ismét zaklatna az egyetemen, jelezzem neki. Végül, arról biztosított, hogy nem vagyok egyedül ebben az ügyben. Végigolvasva az ügyben váltott emaileket, nyilván úgy gondoltam, nem árt, ha a kancellár erről a főnököm által írt levélről is értesül, valószínűleg ezért is választottam ezt az emailszálat.

A szabálytalansági eljárási meghallgatásom jegyzőkönyvét csak másnap, október 5-én 17:05-kor küldte meg nekem Borbás Zsuzsanna, egy nappal a kancellár által adott utolsó, október 6. 18:00 órai határidő előtt. Ekkor azonban már nem volt időm vele érdemben foglalkozni, mert 6-án négyszer másfél órát tanítottam, és azokra kellett készülnöm. Ezért a kancellárral folytatott levelezésben nem sokra mentem vele. Azt gondoltam, hogy később, ha több időm lesz, majd részletesen áttanulmányozom, és jelzem, ha valami kifogásom van vele szemben.

Domahidi október 5-én reggel válaszolt az előző napi emailemre, amiben továbbítottam neki a kollégáimmal folytatott levélváltást. Azt írta, hogy sajnálattal vette tudomásul, hogy a másodszori kérése ellenére sem küldtem meg neki a kért emaileket. A leveléből úgy tűnt, hogy a kancellár egyszerűen nem vette észre az általam továbbított emaileket. Azokra egyáltalán nem reagált, miközben a „válaszüzenetemre tekintettel” ismertette velem a szabálytalansági eljárás jogi kontextusát. Az a „válaszüzenet” azonban, amire Domahidi válaszolt, nyilvánvalóan a két nappal korábban, október 3-án elküldött levelem volt, nem a kollégáimmal váltott emaileket tartalmazó október 4-i levél. Ezért október 5-én koradélután ezt írtam Domahidinek:

“Tisztelt Kancellár úr, kedves Ákos!

Az Ön levelei, úgy látszik, mindig hordoznak magukban nemvárt elemeket, meglepő fordulatokat. Ilyen, számomra meglepő fordulat, hogy Ön az egyetem kancellárjaként, mint az egyetem képviselője, engem, az akadémiai szervezet tagját, bármire utasíthat. Erről eddig nem volt tudomásom. Úgy gondolom, hogy ha valamilyen oknál fogva Ön ezt szükségesnek tartja – feltételezem, hogy erre korlátozott keretek közt, az Ön által folytatott vizsgálat kontextusában van módja – arról érdemes tájékoztatnia a velem szemben a munkáltatói jogokat gyakorló egyetemi vezetőt, az adott esetben Dr. Major Klárát, akit ennek érdekében be is teszek ennek a levélnek a címzettjei közé, másolati példányban.

Másrészt, szeretném felhívni a figyelmét, hogy az Ön által kért levélváltást tegnap 11.59-kor (vagyis az Ön által szabott határidőt betartva) küldtem át Önnek és kollégáinak. Erről nyilván Önnek is van tudomása, mivel a levélváltást tartalmazó, általam Önnek és kollégáinak elküldött levélre válaszolva küldte meg nekem a ma reggeli emailjét. Ebben az esetben viszont nem világos, hogy miért állítja a mai levelében, hogy nem tettem eleget a kérésüknek, és nem bocsátottam rendelkezésükre az email váltást.

Végül, szeretném jelezni, hogy a szabálytalansági vizsgálattal kapcsolatban nem sikerült eloszlatnia a fenntartásaimat. Mindaz, amit ír, akkor volna hiteles, ha erre a vizsgálatra hónapokkal ezelőtt, az idei tanév megkezdése előtt került volna sor, és ha a vizsgálat ténye és eredményei az egész egyetemi közösség előtt nyilvánosak volnának. Ebben az esetben valóban hasznosulhatnának a vizsgálat következtetései az egyetem számára. Ehhez azonban nyílt és őszinte kommunikációra volna szükség az Önök és az egész egyetemi vezetés részéről, mind az általam kezdeményezett etikai eljárásokkal kapcsolatban, mind a hozzájuk kapcsolódó egyéb vizsgálatok terén.

Üdvözlettel,

Ádám Zoltán”

Erre a levélre Domahidi másnap, október 6-án 14:12-kor válaszolt, és szó szerint azt írta, hogy „levélváltásainkból úgy tűnik félreértés van közöttünk a bekért levelezés vonatkozásában.” A kancellár ebben a levelében már elismerte, hogy október 4-én emaileket küldtem neki („regisztráltuk az átküldött levelezést”), de hozzátette, hogy az nem a meghallgatásomon idézett teljes levelezés volt, és továbbra is azt kérte, hogy küldjem meg neki az általam a meghallgatásomon felolvasott emaileket teljes terjedelmükben. Ennek határidőjéül aznap délután négy órát szabott. Erre a következő válaszüzenetet küldtem október 6-án 15:16-kor:

„Tisztelt Kancellár úr, kedves Ákos,

Tanítok ma 5-ig (most csak azért írok mert épp szünet van), úgyhogy ma 4-ig biztos nem tudok már mást átküldeni. De őszintén szólva nem is pontosan értem, hogy mire gondolsz. Nálam tudtommal nincs más, a kollégáimmal folytatott levelezés, ami az adott helyzetre reagál. Ha kicsit pontosabban meg tudod jelölni, hogy mire gondolsz, a hétvégén szívesen utánanézek.

Üdv,

Zoltán”

Erre az emailre Domahidi 16:07-kor válaszolt, szóra sem méltatva a javaslatomat, hogy a hétvégén, nyugodt körülmények között nézhessek utána az általa keresett leveleknek. Az általa adott új határidő aznap este 6 óra volt – miközben a levelemből tudta, hogy 5-ig tanítok, és azzal is tisztában volt, hogy péntek van, amikor nem szokás aznap este 6 órai határidőt szabva feladatot kiadni az egyetemen. Mi tagadás, amikor elolvastam az emailjét az óráim után, nem lettem tőle vidám és felszabadult. Visszamentem az egyetemi irodámba, leültem a gépem elé négyszer kilencven perc tanítás után, az egész heti munka fáradtságával és az egyetemvezetéssel hónapok óta folytatott vita feszültségével együtt, és megpróbáltam rájönni, hogy mit akar tőlem Domahidi. Nem sikerült. Nem vettem észre, hogy az általam szerdán átküldött levélfolyamban nem szerepelt a két, a szabálytalansági eljárási meghallgatásomon felolvasott email. Másik kettő, a meghallgatásomon ugyancsak felolvasott email benne volt, köztük a két emailfolyam közös „eredő emailje”, amit az etikai eljárásokban érintett hallgató küldött nekem, de a kancellár által kért kettő pont nem. Három perccel a hatórai határidő lejárta előtt, 17:57-kor ezt írtam Domahidinek:

“Tisztelt Kancellár úr, kedves Ákos!

Megnéztem a Zsuzsi által átküldött jegyzőkönyvet a meghallgatásomról. (Köszönöm Zsuzsi, még nem volt időm az egészet részletesen elolvasni, ha lesz módosítási kérésem, megjegyzésem, jelzem.) Az általam a meghallgatáson felolvasott emailek pontosan ugyanazok, amelyeket október 4-én 11.59-kor továbbítottam Nektek. Szövegszerűen, szóról szóra egyezik a jegyzőkönyv azzal, ami az október 4-én továbbított emailekben áll. Ha ennek megvizsgálásához szükséged van rám, szólj nyugodtan, szívesen megmutatom személyesen.

Addig is köszönöm, hogy pénteken 5 és 6 között, négyszer 90 perc tanítás után ezzel foglalkozhattam. Nyilván fontos volt a vizsgálat számára. Ha esetleg van valamilyen szombat hajnali vagy vasárnap esti határidős feladatom is, kérlek jelezd.

Üdvözlettel,

ÁZ”

Domahiditől nem jött többet válasz, az egyetemvezetés két és fél héttel később, az azonnali hatályú elbocsátásomkor kommunikált velem legközelebb. Sem a közvetlen főnököm, Major Klára, sem az egyetem HR-vezetője, Csentericsné Arnold Zsuzsanna, sem a munkajogi vezető, Borbás Zsuzsanna (az utóbbi kettővel érdekképviseleti vezetőként voltam rendszeres munkakapcsolatban) nem tartotta fontosnak addig bármit közölni velem.

Csentericsné Arnold Zsuzsanna tanúvallomásában azt mondta, hogy HR-vezetőként támogatta Major Klárát a velem kapcsolatos döntésének meghozatalában. Elmondta, hogy Major szerint a magatartásom nem volt összeegyeztethető a kollegialitás és a tisztelet alapelvei által meghatározott szervezeti kultúrával, és ezért a legsúlyosabb munkajogi szankciót tartotta velem szemben alkalmazandónak, amivel Csentericsné és Borbás is egyetértettek. Csentericsné szerint súlyos következményei lettek volna, ha az egyetem másként dönt: az a veszély fenyegetett volna, hogy elfogadottá válik a kommunikációs stílusom, és az egyetemi munkatársak a továbbiakban nem hajtják végre a vezetői utasításokat. Csentericsné szerint az elbocsátásomkor, amin Major Klára kérésére maga is részt vett, heves érzelmekkel és oda nem illő magatartással igyekeztem megnehezíteni a helyzetet. Állítása szerint sértegettem őt, de hogy pontosan mivel, arra nem emlékezett. Talán azért, mert én sem emlékszem ilyen sértésekre.

Zsóka Ágnes volt rektorhelyettes tanúvallomása szerint minden rendben volt a részvételével zajló szabálytalansági eljárásban és a velem kapcsolatos egyetemi intézkedésekkel. Semmi furcsát nem talált abban, hogy a szeptember 6-i meghallgatásom jegyzőkönyvét október 5-én, a kétszeresen meghosszabbított határidejű szabálytalansági eljárás lezárása előtt egy nappal kaptam meg, jóval azután, hogy Domahidi a meghallgatásomon idézett két email átküldésére kért. Az is rendben volt szerinte, hogy a kancellár nem válaszolt érdemben a határidő hétvégi meghosszabbítására tett javaslatomra: a határidő két órával való kitolása szerinte megfelelő válasz volt az adott helyzetben.

*

Az egyetem által meghallgatni javasolt tanúk – volt és jelenlegi egyetemi vezetők – kivétel nélkül ugyanazt a narratívát képviselték a bíróság előtt. Röviden azt, hogy a megbízott rektor bejelentése nyomán szabálytalansági eljárást folytató kancellár és rektorhelyettes az egyetemi működés javítását célzó vizsgálatot végzett, amit akadályoztam a kancellár által kért két email át nem küldésével, és megengedhetetlen hangot használtam vele szemben a levelezésünkben. Mostanáig azt fejtegettem, hogy miért hamis ez az érvelés. Végül annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a történtek közvetlen előzménye az általam kezdeményezett etikai eljárások abszurd jogi érvelésen alapuló, az egyetemvezetők etikai felelősségét eltussoló lezárása volt. A közvetett előzmény pedig az, hogy a 2019-ben megkezdett egyetemi átalakulás során radikálisan megváltozott az egyetemirányítás modellje. Az egész egyetem egy szigorúan felülről vezérelt hierarchiába szerveződött, amin belül mindenki a felettese jóváhagyásával hozhatott csak érdemi döntéseket, miközben a demokratikusan választott, alulról szerveződő egyetemi testületek vagy megszűntek (mint a kari tanácsok), vagy az egyetemvezetés közvetlen ellenőrzése alá kerültek (mint a szenátus).

Az egyetem az átalakulás következtében lényegében egy vállalattá vált: a Mol-csoport tagjává, egyre inkább átvéve annak szervezeti kultúráját és működési szabályait. Az egyetemet irányító Anthony Radev elnök – a Mol és a WizzAir igazgatósági tagja, a McKinsey tanácsadó cég budapesti irodájának egykori vezetője – pedig az egyetem teljhatalmú urává lépett elő. Országlásának leghírhedtebb mozzanata az volt, amikor egy, a saját intézetének értekezletén hozzá kérdésekkel forduló, az egyetemi működést bíráló kollégámat az értekezlet végeztével a könyökével viccesen oldalba vágta, majd kedélyesen hozzátette: „nem muszáj itt dolgozni, bazdmeg!” Ez az ember vezette 2019-2024 között a Budapesti Corvinus Egyetemet. Azok pedig, akik lassan de biztosan a járomszíjába hajtották az egész intézményt, felszámoltak minden alulról szerveződő ellenállást és megszüntették az autonóm akadémiai működés utolsó intézményi biztosítékait, miután érdekképviseleti vezetőként és az etikai eljárások bejelentőjeként is jeleztem, hogy nem fogadom el az így kialakult egyetemi viszonyokat, rendkívüli felmondással távolítottak el az állásomból. Rendes felmondással ugyanis nem tudtak volna, mivel attól megvédett a szakszervezet.

*

Hétfőn, március 10-én három általunk javasolt tanút, Vyacheslav Arbuzov adjunktust, az etikai eljárásokban érintett mikroökonómia tárgy koordinátorát, Kerényi Péter adjunktust, az egyetemi szakszervezet vezetőségi tagját és Dunavölgyi Mária adjunktust, a Corvinus Alkalmazotti Tanács elnökét hallgatja meg a bíróság. Azt remélem, hogy ez esélyt ad majd rá, hogy ne kizárólag az egyetemvezetés szempontjából értékelődjenek a történtek, és hogy a munkavállalókat képviselő egykori kollégáim is elmondhassák a véleményüket az egyetemi viszonyokról és egy magamfajta érdekképviseleti vezető helyzetéről. A negyedik hétfői tanú Sopronyi Tibor, az egyetem informatikai vezetője lesz, akit az egyetemi fél javaslatára hallgat majd meg a bíróság. Érdeklődéssel várom a tanúvallomásaikat.

Tárgyalás után, tárgyalás előtt

Hétfőn, február 17-én folytatódik a Budapesti Corvinus Egyetem ellen indított munkaügyi perem tárgyalása a Fővárosi Törvényszéken. Ez lesz az első idei tárgyalás: a januárit az alperesi jogi képviselet kérésére, a bírósághoz intézett közös indítvánnyal februárra halasztottuk. Ezzel értelemszerűen egy hónappal meghosszabbodott az elsőfokú eljárás, de ennyit megért a másik oldal méltányolható személyes indokainak figyelembe vétele.

A Budapesti Corvinus Egyetem aulája. Fotó: Christo (commons.wikimedia.org)

A legutóbbi, december 11-i tárgyaláson a bíróság három egyetemi vezetőt, Domahidi Ákos korábbi kancellárt, Major Klára intézetvezetőt és Szabó Lajos oktatási rektorhelyettest, korábbi általános rektorhelyettest és megbízott rektort hallgatott meg tanúként. Mindhárman olyan fontos Corvinus-vezetők (voltak), akik döntő szerepet játszottak a 2023. október 24-i azonnali hatályú elbocsátásomban. A felmondólevelemet Major és Szabó írták alá, és azt a Domahidi által vezetett úgynevezett szabálytalansági eljárás lezáró határozata nekem szentelt „kiegészítő megállapításában” foglaltakra alapozták. Ezért van különösen nagy jelentősége hármójuk állításainak.

Domahidi Ákos hosszan beszélt róla a decemberi tárgyaláson, hogy ismételt felszólításai ellenére nem küldtem meg neki a Vyacheslav Arbuzov kollégámmal, az általam indított etikai eljárásokban érintett mikroökonómia kurzus tantárgy-koordinátorával folytatott emailváltást, amit a 2023. szeptember 6-i szabálytalansági eljárási meghallgatásomon felolvastam. Ennek az ad jelentőséget, hogy az egyetemvezetés szerint ez bizonyítja, hogy megtagadtam az együttműködést a kancellár által vezetett eljárással. Arról azonban nem beszélt a kancellár, hogy ugyanebben az időszakban – azaz az emailek szeptember 29-i bekérése és a szabálytalansági eljárás október 6-i lezárása közti egy hétben – számos emailt küldtem neki, amelyekben több, a szeptember 6-i meghallgatásomon felolvasott email is szerepelt. Mivel a meghallgatási jegyzőkönyvet csak október 5-én késődélután – vagyis a szabálytalansági eljárás lezárása előtt egy nappal – kaptam meg, a kancellár által eredetileg előírt október 4-i határidőig eleve nem tudhattam összevetni az általam továbbított emaileket a meghallgatásomon felolvasottakkal. A kancellár által adott második és harmadik, október 6. délután 4 és este 6 órai határidőkig pedig erre nem volt módom, mivel október 6-án négyszer másfél órát tanítottam, reggel 8 és délután 5 óra közt.

Major Klára intézetigazgató tanúvallomásában félreértelmezte az etikai szabálysértés fogalmát, amikor azt állította, hogy nem történt etikai szabálysértés az általam 2023 februárjában elindított három egyetemi etikai eljárás középpontjában álló mikroökonómia kurzus vizsgáztatása során. Az etikai szabálysértés tényét – a többi hallgatótól fizikailag elkülönített, az övéktől eltérő feladatsoron alapuló vizsgáztatást – mind az egyetem állandó Etikai Bizottsága, mind az egyetemfenntartó alapítvány kuratóriuma által létrehozott Eseti Bizottság megállapította, és a másodfokú határozatok egy részét meghozó Szabó Lajos akkori általános rektorhelyettes sem vitatta. Érdemes megismételni, mert emiatt indítottam el annakidején az etikai eljárásokat: Habis Helga dékán a többi hallgatótól elkülönítve, a Közgazdaságtan Intézet titkárságán vizsgáztatta le a sajtóhírek szerint jelentős Mol-részvénycsomaggal rendelkező családból származó hallgatómat, Takáts Előd rektor tudtával, Vass Réka rektorhelyettes és Szántó Richárd dékán jóváhagyásával. Szabó a Habist felmentő másodfokú határozatában nem azt állította, hogy a dékán nem sértett etikai szabályt a megkülönböztető vizsgáztatással, hanem azt, hogy az Etikai Bizottság szabálysértés-értelmezése helytelen volt. Az Etikai Bizottság szerint a megkülönböztetés alapja feltehetően a hallgató családjának különleges vagyoni helyzete volt. Szabó szerint ezt nem lehetett bizonyítani, mivel senki nem látott bele a dékán fejébe. Szabó erre hivatkozva mentette fel Habist, és Szántó esetében is felülbírálta az Etikai Bizottság elsőfokú elmarasztaló határozatát. Ezután a Hernádi Zsolt vezette kuratórium, mint a Takáts Előd ügyében másodfokon eljáró testület, a saját maga által létrehozott Eseti Bizottság elsőfokú ítéletét felülbírálva mentette fel az etikai felelősség alól a rektort. Takáts másfél órával később lemondott a rektori posztról.

Majornak persze jó oka van rá, hogy  tagadja az etikai vétség elkövetésének tényét. Az etikai eljárásokban érintett, általam és kollégáim által oktatott mikroökonómia kurzusért a Major által vezetett Közgazdaságtan Intézet volt felelős. Ő volt az, aki az egyetemi szabályokkal ellentétesen egy semmilyen hivatalos felhatalmazással nem rendelkező „tantárgy- koordinátorra” bízta a kurzus oktatását. (A szeptemberi szabálytalansági eljárási meghallgatásomon többek között pont azt kérte rajtam számon Domahidi, hogy miért nem szólaltam fel ezzel a gyakorlattal szemben.) De Major volt az is, aki intézetvezetőként tudomásul vette, hogy az elégedetlen szülők nyomásának engedve – az egyetemi felsővezetés tudtával és támogatásával – Habis külön fogja levizsgáztatni a hallgatót. Ehhez képest az eljárás végén Major osztott ki fegyelmi büntetéseket: szóbeli figyelmeztetésben részesítette a tantárgy-koordinátor Vyacheslav Arbuzovot, engem pedig azonnali hatállyal elbocsátott. Az utóbbit a tanúvallomása szerint az indokolta, hogy elolvasta a kancellárral folytatott levélváltásomat (amire én tettem rá cc-ben, hogy tudja, mi történik az intézetében), és annak hangnemétől összeszorult a gyomra. (A levélváltás során általam írt emailek a honlapomon olvashatók.)

Végül, Szabó Lajos volt megbízott rektor, jelenlegi oktatási rektorhelyettes több szakmailag megalapozatlan, abszurd állítással rukkolt elő a december 11-i tanúvallomásában. Többek között azt állította, hogy annakidején azért emeltem szót nála Martin József Péter korrupciós tematikájú szabadon választható kurzusának 2022 őszi törlése ellen, mert az egyébként egyetemi adjunktusi címmel rendelkező külsős oktató Martin főállásban a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. Szabó szerint Martin személye miatt, úgymond politikai okból vitattam a kurzus félév eleji törlését, ami abszurd állítás. Ha a Corvinuson politikai alapon indítanának vagy nem indítanának kurzusokat (Martin ma is oktatja a tárgyat az egyetemen), az nagyon súlyos kérdéseket vetne fel az egyetem szakmai és politikai integritását illetően, amiért elsősorban az egyetemvezetés felelne.

A valóságban az történt, hogy a korábbi Gazdaság- és Közpolitika Intézet 2022-es megszüntetése után Martin korrupciós tárgyának adminisztrációja a Közgazdaságtan Intézethez került, ahol az egyetemi átalakítás után én is dolgoztam. Major Klára intézetvezető kért meg rá, hogy a régi intézetemből érkező kurzusok egy részével én foglalkozzak adminisztratív szempontból. Ezek közé tartozott Martin tárgya is. A konkrét esetben az történt, hogy a kurzust előbb felvette az elindításához szükséges számú hallgató, majd a tényleges kurzusindulás időpontjára egy részük leadta, és így a hallgatói létszám a minimum-szint alá csökkent. A Szabó által mondottakkal ellentétben nem azt állítottam, hogy az egyetemvezetés negatívan diszkriminálta Martint, hanem azt, hogy rosszak a szabadon választható tárgyak elindításának szabályai. Ezeket a szabályokat nem sokkal korábban vezették be, és az volt a lényegük, hogy a hallgatók a normál oktatási időszak elindulása (azaz az első normáltanrendű óra hetének kezdete) után csak különeljárási díj befizetésével adhattak le kurzust. Amivel megszűnt annak a lehetősége, hogy „ingyen” adjanak le egy szabadon választható tárgyat, ha nem tetszik nekik. A hallgatók abban váltak érdekelté, hogy csak akkor vegyenek fel egy tárgyat, ha biztosak benne, hogy járni akarnak rá. Így korábban stabilan induló szabadon választható kurzusok estek ki az órarendből a természetes hallgatói kockázatkerülés miatt. Azt próbáltam elmagyarázni Szabónak a vitánkban, hogy ennek a rendszernek hibás az alaplogikája, mivel ellentmond a szabadon választhatóság lényegének. Elutasította az érveimet, de később az egyetem mégis visszatért a korábbi rendszerhez, amiben a hallgatók az első hét végéig adhatják le különeljárási díj fizetése nélkül a választható tárgyakat. Szabó a tárgyaláson úgy tett, mintha a 2022-es vitánk idején is ez a rendszer lett volna életben, ami nem igaz. Oktatási rektorhelyettesként – korábbi általános rektorhelyettesként és megbízott rektorként – neki kellene tudnia a legjobban, hogy mikor milyen tárgyindítási szabályok voltak érvényben az egyetemen. Az pedig, hogy egy, az érintett oktató személyétől független vitát politikailag motiváltnak minősít, és ezzel próbálja a hitelességemet aláásni, mindennél jobban jellemzi Szabó szemellenzős, a kritikusban mindig ellenséget látó, az autoritáshoz feltétlenül igazodó és annak érvényesülését mindig kikényszeríteni igyekvő vezetői attitűdjét. (A Budapesti Corvinus Egyetem kurzusindításra vonatkozó, az egyes tanévek közt változó szabályai itt követhetőek nyomon az egyetemi honlapon.)

A február 17-i tárgyaláson két korábbi és két jelenleg is hivatalban lévő egyetemi vezetőt hallgat meg tanúként a bíróság: Benk Szilárd egyetemi docenst, a Közgazdaságtan Intézet intézetvezető-helyettesét, Borbás Zsuzsanna munkajogi vezetőt, Csentericsné Arnold Zsuzsanna korábbi HR-vezetőt és Zsóka Ágnes egyetemi tanárt, korábbi rektorhelyettest, a Domahidi által vezetett szabálytalansági eljárás vizsgálóbizottságának másik tagját. Valamennyiük meghallgatását az egyetem jogi képviselői indítványozták. Érdeklődéssel nézek a tanúvallomásaik elébe.

Budapest, 2025. február 16.

Ádám Zoltán

Nyílt tárgyalás

A Katona József színház decemberben bemutatott új előadása: Ferdinand von Schirach: Nyílt tárgyalás – Schlüter kontra Thiede (rendezte Székely Kriszta). Kb. minden benne van ami egy jó színházban: reflexió a korra amiben élünk, egy fontos társadalmi kérdéscsomagra, a Me Too-jelenségre, az egyéni és társadalmi felelősségek kibogozhatatlan egymásbacsavarodására, amit tovább súlyosbít a privát szférát permanensen a nyilvánosságba csatornázó social media jelenléte.

Udvaros Dorottya zseniális, mint mindig, a gátlástalanul földhözragadt és kíméletlenül alapos, de részrehajlásmentesen empatikus bírónő szerepében, körülötte egy sereg nagyszerű (karakter)színész, szuper díszlet, jelmezek és dramaturgiailag hézagmentes színpadi technika. Végül, de nem utolsó sorban rövid emlékeztető a jogállamiság mibenlétéről a bírósági gyakornok (Wettstein Márk e.h.) részéről.

Mi kell még?

Liberális cionizmus: Utópia vagy mítosz

Halmai Gábor kitűnő cikke a karácsonyi Élet és Irodalomban arról, hogy hol húzódnak Izrael liberális alkotmányosságának határai, és miért játszott mindig főszerepet az etnicista elem a zsidó állam alkotmányos identitásában és jogrendjében Ben Guriontól napjainkig.

Hogyan vesztették el a demokraták a munkásosztályt?

Ezzel a kicsit hangzatos és leegyszerűsítő címmel jelent meg érdekes és fontos elemzés a New York Times-ban. A tavaly novemberi republikánus győzelem okainak elemzése jóideig napirenden lesz még: fontos volna pontosan érteni, hogy mi és miért történt. Az egyetemi diplomával (college degree-vel) nem rendelkező választók ugyan korábban is választottak maguknak republikánus elnököket Eisenhowertől George W. Bushig, de Trump valóban új szintre emelte a (felső)középosztályellenes republikánus populizmust. Ez önmagában nem amerikai sajátosság, hanem világtrend, de valóban az amerikai pártpreferenciák alakulása jelenti az egyik leglátványosabb manifesztumát. A nem-diplomás szavazók jobbra tolódása mögött egyszerre húzódnak meg gazdasági és kulturális megfontolások, demográfiai folyamatok és globális (gazdaság)politikai trendek. És könnyen lehet, hogy nem is lehet visszafordítani.

Fotókredit: New York Times

Poszt a szakszervezeti Facebook-csoportban

Az alábbiakban közlöm a Domahidi Ákos kancellárral az általa vezetett szabálytalansági eljárással kapcsolatos emailváltásomra vonatkozó, a Zárt Corvinus szakszervezeti fórum Facebook-csoportban közzétett posztomat és az annak kommentjeként egy héttel később általam közzétett frissítést („Update”). Az eredeti posztban szerepelt a kancellár által nekem írt három hivatalos levél. Az elsővel meghívott a szeptember 6-i meghallgatásomra, a másodikban és a harmadikban bekérte a meghallgatásomon idézett, a tárgykoordinátor-kollégámmal váltott emaileket. Ezek az általam közzétett levelek teljesen semleges, hivatalos közlések voltak a kancellár részéről, amelyekből közzétételükkor töröltem a tárgykoordinátor nevét és az etikai eljárásokban érintett hallgató Neptun kódját. A levelezés alább közzétett változatában sárgán szedett szöveggel jelzem a kancellár leveleinek helyét és tartalmát.

Felmondólevél

Az alábbiakban egy változtatással közlöm a Budapesti Corvinus Egyetem képviselői által 2023. október 24-én átadott, azonnali hatályú munkáltatói felmondást tartalmazó felmondólevelemet. Az aláírók Major Klára intézetigazgató és Szabó Lajos megbízott rektor, az ellenjegyző Csentericsné Arnold Zsuzsanna HR-vezető. A felmondólevél harmadik oldalának első bekezdéséből töröltem az általam kezdeményezett egyetemi etikai eljárásokban érintett hallgató Neptun kódját.

Egy komcsi nyanya vagyok

Dan Lungu darabja 2013 óta van műsoron a Katona József Színházban, a kolozsvári születésű, pályája első öt évét Nagyváradon töltő Csoma Judittal a színpadon. Elsősorban azt tanultam belőle, hogy milyen hasonlóak a román és a magyar társadalom világérzékelése és történeti-szocializációs mintázatai. A Ceausescu-rezsim ugyan nyilván sokkal durvább diktatúra volt, mint a Kádár-rendszer, de az emlékezete és a ma is velünk élő, akkor tanult viselkedési mintázatok – amelyek persze nagyrészt még korábbi korszakok viselkedési mintázataira épültek – ugyanúgy velünk élnek és nagyon hasonló dilemmák elé állítanak.

Fotó: Szinhaz.hu